tehetséggondozás

  • Közösségi média!

tehetséggondozás

 

„Vegyétek észre, ha egy gyerek különleges, nem azért különleges, mert különb akar lenni, hanem azért, mert nem tud más lenni.” (Szabó Magda)

 

Mi a tehetség?

 

A személyiség alapvető vonása, amely lehetővé teszi a jó képesség magasabb szintűvé alakítását.

Az óvodai nevelés során középső és nagycsoportban már bizonyos jelek alapján a tehetségígéretes gyermek megmutatkozhat.

A zenei képesség már ilyen kis korban egyértelműen felismerhető. Ezen felül nyelvi, matematikai és testmozgási szférákban jelentkezhet.

Az új fogalom a kreativitás. Az óvodai nevelés során ez a képesség legszembetűnőbben a játékban ismerhető fel. Az ilyen gyermek aktív, különleges dolgokat alkot, nem a megszokott szabályok szerint cselekszik, az eredmény fantasztikus.

A tehetség kibontakoztatása körül számtalan feltevés, pro és kontra vélemény látott napvilágot.

Ma már a tudomány kísérletileg is igazolta, hogy a legelső évek élményei  rögződnek legmélyebben, hagynak  legmaradandóbb nyomot  a lélekben.

 

Ki a „tehetséges gyermek”?

 

 A tehetséges gyermekek kiszűrésének módjai közül az alábbiakat alkalmazzuk, igazodva a gyermekek életkori sajátosságaihoz:

 – esetmegfigyelés

– a személyiség megfigyelése

– tehetségdiagnosztikai mérések a kreativitás, a motiváció, az  intelligencia területén

 

Tehetséggondozásunk célja:

– felismerni a tehetséget és megjelenési formáit

– segíteni a gyermeket a továbbfejlődésben

– kielégíteni a kiemelkedő képességű gyermek megismerési, alkotási és speciális szükségleteit

– erősíteni a tehetséges gyermek tehetséggel összefüggő gyenge oldalát

– biztosítani a megfelelő, szeretetteljes légkört      

Megfigyeléseink nem csupán a kreativitásra, az értelmi szférára és a szociális képességek jellemzőire terjednek ki, hanem nagyon fontosnak tartjuk a gyermeket hajtó motivációt is.

Fontos megemlíteni a gyermeki viselkedést, ami ugyancsak utalhat a tehetségre, s a kiválasztás folyamatában fontos megfigyelési szempont. Ahogy kiválasztja az őt érdeklő dolgot, a mohóság, amivel ráveti magát, és a spontán, tartós, intenzív érdeklődés, amivel foglalkozik vele, mind jelzés értékű számunkra.

 

A kiválasztás folyamatában a gyermek viselkedésében leginkább feltűnhetnek az alábbiak:

 A számára érdekes feladatokban nem igényel bíztatást, dicséretet, az életkora szerint elvárhatónál lényegesen hosszabb ideig képes figyelni.

A feladatot, amit elkezd be, akarja fejezni.

Mindig van valami, ami nagyon érdekli őt, ami nem érdekli, azzal nem foglalkozik.

Sokszor foglalkozik „felnőtt” problémákkal (háború, halál stb)

Erős kritikai érzéke,  túlfejlett  logikai készsége van.

Fokozottan energizált, nem tűri a tétlenséget, kicsi az alvásigénye.

Makacs, véghez akarja vinni, amit elahtározott.

„Megszálott” –ha valami érdekli, nehéz elterelni.

Néha nehezen találja meg a közös hangot kortársaival.

Egyenlőtlen fejlődés jellemzi.

 

Mit tehetünk?

Mit tudunk tenni pedagógusként, ha kiemelkedő képességű gyermek van a csoportban?

Elsősorban hagyjuk a gyermeket önállóan alkotni! Dicsérjük, újabb és újabb eszközökkel, lehetőségekkel motiváljuk, segítjük, hogy elképzeléseit megvalósítsa.

A szülőkkel való konzultálás, a jó kapcsolat nagyon fontos! Hiszen a szülő önmagában látja gyermekét, míg a pedagógus más szituációkban, helyzetekben, a csoport egészében, a társakhoz való viszonyában. Így az iskolaválasztásban is előnyös az együttműködés.

 

Feladataink:

 

– sokféle tevékenység felkínálásával segíteni a gyermekeket, hogy megismerje  érdeklődési irányait;

– célzott fejlesztés, képességfejlesztés, egyéni bánásmód;

– a gyermek pozitív én-tudatának erősítése;

– elfogadó és támogató környezet kialakítása;

– tehetségfejlesztő programok szervezése, az iskola-előkészítői élet gazdagítása egyéb tevékenységekkel;

– segítségnyújtás a megfelelő iskola kiválasztásában.

 

Hogyan tovább?

Szerencsés-e a zenei képességekkel megáldott gyermeket zenetagozatos iskolába, a kiemelkedő testmozgású gyermeket sporttagozatos iskolába, vagy a mentálisan (nyelvi, matematikai) fejlett gyermeket tehetségfejlesztő iskolába irányítani? Nem skatulyázzuk-e be idejekorán fejlődő személyiségét? Hisz oly sokat változik még!

A tehetség valódi megjelenése az iskoláskorra, szélsőséges esetben még későbbre tehető.

Számos példa van arra is, hogy a tehetségígéretes gyermek középszerűvé válik, s akiről nem is gondolta volna az ember, később nem mindennapi dolgokat produkál (Edison, Einstein, Herman Ottó stb.).

Ezért fontos, hogy soha ne ítélkezzünk idejekorán gyermekeink felett! Nagy odafigyeléssel és végtelen türelemmel segítsük őket, hogy a legjobb képességeiket tudják kibontakoztatni, megmutatni.