„Az önmagukban is összetett gondolati mozgásminták kialakulását (és megvalósulását) a módszer során alkalmazott eszközök szín és formagazdagsága, a felhasználható reprezentációk sokszínűsége és a folyamatosan jelen lévő érzelmi töltés cél szerinti variálhatósága segíti. A mozgásfejlődést, a figyelem és emlékezet, stb. fejlesztését, az ideg-izom kapcsolatok kialakítását a térben folyamatosan jelen lévő, vizuálisan is követhető mozgáskotta abban az életkorban (fejlődési szinten) segíti hatékonyan, ahol a verbális és tudatos tanulás még nem, vagy kevésbé jellemző. A kedvező mozgásos attitűd kialakulásában a kompetencia élmény és a tudatosan alkalmazott nevelői kommunikációs technikák meghatározóak. A módszer jelenleg leginkább alkalmazott – folyamatosan fejlődő változatában – az eredeti mozgáskottás feladatokon túl más minőségek, illetve speciális kognitív-mozgásos gyakorlatok is szerepelnek. Tekintettel arra, hogy a Mogzgáskotta szemléletében a veleszületett fizikai képességek (állóképesség, erő, ügyesség, stb.), a kognitív képességek, az érzelmi összetevők és a személyiségszintű szabályozás maga is programszinten kezelt, így olyan gyermekek számára is értékes, élvezetes alternatívát jelent, akik a teljesítményközpontú mozgásoktatásban kevésbé jeleskedtek, esetleg elfordultak attól.

A módszer során a bonyolult szabályozást feltételező tényleges és információs mozgásformákat a gyermekek fejlettségének megfelelő egyszerűbb elemekre bontjuk, amelyeket a gyermeki fantáziához közelálló vizuális, akusztikus és egyéb szimbólumokkal jelölünk. A szimbólumok jelentését konszenzusos alapon kiépítjük, „kijátsszuk”. A nyuszik, mókusok, lábnyomatok, egyebek által kottaszerűen megjelenített (mozgás)feladatok algoritmikus egymásra építésével, gyakorlásával mint élvezetes játékok füzérével – nagyrészt implicit módon – fejlődik gyermekeink figyelme, önfegyelme, stabil ismereteket szereznek testükről, felfedezik a teret és az időt, a gondolat és az emlékezet hatalmát, a kompetencia boldogságát. Eközben testi képességeik és (mozgás)szabályozásuk olyan szintre fejlődik, amely sokszor a felnőttek számára is komoly kihívást jelent.” (Magyar Gábor, pszichológus, testnevelő tanár, a módszer kidolgozója)